Azt hiszem, mélypontra jutottam a HÖ-vel kapcsolatban, immár sokadszorra.
Megint az arcomba vágódott minden hibája, és egyre kevésbé tudok legyinteni rájuk.
Pont ezért döntöttem úgy, hogy muszáj átgondolnom az egészet, az alapoktól kezdve - ismét. Bevallom, még az is megfordult a fejemben, hogy szépen eldugom egy képzeletbeli fiók legmélyére, ha már ennyi sebből vérzik, és otthagyom - talán örökre. Évek óta kínlódom vele, és egyszerűen elkeserítő, mennyire kevésre jutottam eddig. Így pedig talán nem is éri meg.
De nem, azt nem bírnám megtenni, ezt a történetet nagyon meg akarom írni, még akkor is, ha évekbe telik. Úgyhogy jelenleg ott tartok, hogy tervezgetem a változásokat, a hogyanokat és miérteket. Tesztelek, vázlatolok, keresem az utakat. Szemezek a Hópihe-metódussal. Elképzelem, milyen lenne egy saját világba helyezve a sztori. Sőt, az egyik szereplőm sorsa máris eldőlt: Greg ezentúl Tamaraként folytatja pályafutását.
A legnehezebb döntés az, hogy maradjon-e a jelenlegi világ, vagy alkossak sajátot. Vékony jégen járok a valós világ + 20 évvel, ahol akaratlanul is képbe jön a politika. Nem áll szándékomban társadalomkritikát írni, és bár a jövőbeli kütyük kitalálása érdekes kihívás, egyáltalán nem játszanak szerepet a történet alakulásában, sőt, csak megnehezítik a dolgomat.
Billen a mérleg a saját világ felé, persze ez is sok kutatómunkával járna, mégis, már a gondolatra is biztosabb talajt érzek a lábam alatt. Kétségeim persze vannak, edzem az idegeim arra, hogy majd megkapom, hogy tucatdisztópiát írok, de egyelőre még nem döntöttem el, zavar-e a dolog.
Kicsit elszomorít, hogy megint ott vagyok, ahol másfél éve, de most sokkal elszántabbnak és összeszedettebbnek érzem magam.
Szóval: átírásra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése