Jó ez a hópihe módszer. De tényleg. Különösen egy olyan borzasztóan szétszórt, feledékeny és hanyag embernek, mint amilyen én vagyok.
Végigolvasva a lépéseket, természetesen teljesen logikusak, és a legtöbbjét bizony végig is gondoltam, valahol ott voltak a fejemben, de addig ritkán jutottak el, hogy le is írjam őket, vagy ha így is volt, eléggé szétszórtan, rendezetlenül. Több oldalnyi jegyzetem volt eddig is a Háborús övezethez, de ember legyen a talpán, aki abból bármi értelmeset ki tud hámozni. Lassan már nekem sem ment.
Hihetetlen, mennyi mindent megtudtam a saját történetemről, és az általam kitalált szereplőkről, mióta nekiálltam végigcsinálni. Pedig még csak a harmadik lépésnél tartok.
Szóval, azt hiszem, ez most egy járható út lesz, végre úgy érzem, a kezemben tudom tartani a történetet, és nincs az a tévképzetem, hogy homokként folyik ki az ujjaim közül.
Viszont felmerültek olyan gondok, kérdések, amiket el kell simítanom, mielőtt újra belekezdek az írásba. Remélhetőleg ahogy haladok a történet újbóli kidolgozásával, ezek megoldódnak, de addig sem árt, ha szem előtt tartom őket.
Az első, és legfontosabb a világ kérdése. Szépen épül, városok, országok teremnek apránként, és lassan a politikai viszonyuk is tisztázódik, valamint a háború kiváltó oka, és menete is a helyére kerül. Kicsit még bizonytalan, a cselekmény tisztázásával derül ki, hogy stimmel-e, illetve sikerül-e egybesimítanom az egészet.
A második: a nézőpont kérdése.
Ezzel már foglalkoztam korábban, mit ad Isten, erről szólt az első blogbejegyzésem anno. Mutatja, hogy már akkor sem voltam teljesen biztos a dolgomban. De majdnem.
Szóval elég határozott voltam, ami az E/1-et illeti, mert annyira nagyon Liz és Darren kapcsolatára koncentráltam, hogy tulajdonképpen elfelejtkeztem az összes többi szereplőről. Kreáltam nekik hátteret, saját kis történetet, némi személyiséget, aztán magukra hagytam őket.
Csakhogy most, a hópihével rá kellett jönnöm, hogy micsoda potenciál van a többiekben is. Kérdés, hogy ezt ki tudom-e aknázni, ha csak Liz szemszögét használom? Fogja-e ő érteni, mi folyik Audrey zavarodott fejében, vagy hogy Csontos mit tervez, és Audrey mit visz véghez? Fogja-e tudni, Spencer miért terelgeti őt arra, amerre, és miért ragaszkodik annyira az igazához? Fogja-e érezni, micsoda feszültség van Maggie és Lucas közt? Megérti-e Tamara miért ezt az utat választotta?
És ami a legfontosabb: az ő szemén keresztül az olvasó vajon megérti majd?
Gyanítom, hogy ezek majd szépen letisztulnak, mire végzek a módszerrel, legalábbis bízom benne. Most már biztosra akarok menni, és nem akarom, hogy megint kártyavárként dőljön össze amit hónapokig építgetek.
Drukkoljatok!
A Hópihe-módszerről bővebben itt olvashattok.
Na, hát, engedek a felszólításnak fb-ről :D Örülök, hogy jól haladsz. Azt gondolom, közben kibomlott a dolog, most úgy érzem (én nem nagyon ismerem a hátteret), hogy alapesetben, mivel írtad, hogy Liz és Darren kapcsolatára koncentráltál, hogy erősebb vonulata lett volna a szerelmi szálnak. Vagyis, hiába a háborús háttér, romantikus történet lett volna. Az könnyedén elbírja az E/1-et. Mivel viszont úgy tűnik, a történet és vele a többi szereplő is kinőtte magát, egyértelmű, hogy van olyan nagyívű, amihez bizony nemcsak hogy jobb, hanem szükséges is az E/3.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtál :)
TörlésIgen, háborús-romantikus lett volna (és az is lesz), és azt hiszem, eleinte nem jól helyeztem a hangsúlyt... és amint az első kritikák befutottak, rágörcsöltem a háborús háttérre, amikor közben végig ott bujkált bennem, hogy de az nem is olyan lényeges. Oké, persze, első pár fejezetből a történet romantikussága nem nagyon jön le XD És nem is csak a romantika a cél, hanem úgy általánosságban az emberi kapcsolatok alakulása egy ilyen helyzetben.
Szóval, igen. Ez már azt hiszem, túlnőtt az E/1-en. Azért vagyok még bizonytalan, mert nagyon furcsa lesz majd E/3-ban írni, de remélem, mire a végére jutok a hópihének, megbarátkozom vele :)