Azt hiszem, elkövettem azt a hibát, hogy teljesen szabadjára engedtem a képzeletem. Hihetetlen gyorsasággal épült fel a világ, az országok viszonya, helyzete, a háború kiváltó oka, menete, lezárása... szinte hallom, ahogy a hiányzó elemek a helyükre kattannak.
Már csak le kell írnom :)
Elképesztő érzés az ilyen viharos agymenés, bevallom, régen volt részem benne.
Nem titok, hogy én is, mint sok más társam, fanfictionök írásával kezdtem a "pályafutásom". Biztonságot nyújtott a már felépített világ, a készen kapott karakterek. Amikor saját történetekbe kezdtem, akkor is többnyire maradtam a valóság talaján, mert megnyugtatott, hogy ha valami homályos, vagy ismeretlen, akkor irány a net, és hát ugye, Google a barátod, Wiki a barátnőd. Könnyebb volt a valóságra építeni a történetet, mint kitalálni egy teljesen új világot.
Nem volt ez másképp a Háborús övezet esetében sem. Annyira ismeretlen terület volt számomra, hogy magától értetődő volt, hogy a valóságba helyezem. Rengeteget olvastam, kutattam, sok ember véleményét kikértem fegyverekről, politikai helyzetről, katonai hadviselésről, mégsem állt össze a kép. Régóta kacérkodtam egy saját világgal, de nehezen engedtem el az ismertet az ismeretlenért. Nem bíztam magamban annyira, hogy elhiggyem, képes vagyok megalkotni működőképesre.
Most viszont eljutottam oda, ahol a mankóból korlát lett.
Nem vagyok biztos benne, hogy ez az új világ jó lesz.
De a régi biztos, hogy rossz.
Most lelkes vagyok, tele ötletekkel, kitárult egy ajtó, és alig várom, hogy beléphessek rajta! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése