Kupa. Kupa? Kupa!!!

Igen, jelentkeztem a III. Imagine Író Kupára.
(Itt a játék leírása: http://fictions.hu/forum/viewtopic.php?f=9&t=8#p10421)
Először nagyon fel voltam dobódva, hogy meg mertem ezt lépni, és a kulcsokat nézegetve máris előhalásztam egy régebbi halovány ötletemet, amit a Kupa nélkül szerintem sosem álltam volna neki megírni. A titkos kulcs is annyira remekül beleillett, hogy teljes elbizakodottsággal álltam neki az ötletelésnek, jegyzetelésnek, világépítésnek.
Szorít a határidő, és még bétám sincs, de egyéb elfoglaltságok miatt csak a héten tudtam igazán nekiállni az írásnak. És akkor jött a pofára esés: ez nem is biztos, hogy életképes lesz.
Volt néhány homályos pont, ami a cselekményt illeti, de az ilyenekre korábban is mindig legyintettem, hogy legyen leírva az, ami biztos, és majd az a néhány momentum kialakul. Ez eddig így is volt, de most nem! Egyszerűen itt ülök a képernyő előtt, és elképzelésem sincs, mivel töltsem ki a lyukakat.
Aztán pedig a világalkotás. Annyira tuti és olyan menő a fejemben elképzelve, élő, létező, zsongó, harsány és pezsegő... De leírva? Mint egy gyenge Stephen King-utánzat, ami egy alapvetően humoros-romantikus kis szódasztori esetében elég gáz.
Alapvetően a hang megütésével van bajom, meg azzal, hogy nem tudok belehelyezkedni a történetbe.
Egyszerűen. Nem. Megy.
Úgyhogy most nagyon úgy érzem, annyi a kupás indulásomnak, és ebből nemhogy beadható novella nem lesz, de még csak minimális mértékben élvezhető történetecske sem. :(

TAI - ami lemaradt

Adós vagyok még egy blogbejegyzéssel, mert önző módon az előző csak az általam írt TAI-s ajándékkal foglalkoztam az előzőben, pedig nagyszerű kis novellát kaptam én is.
Szóval, akkor kezdjük az elején ;)
Ezek voltak a kéréseim:

1. Alaphelyzet: Főhősünk egy reggel iszonyat másnaposan ébred, noha nem is emlékszik arra, hogy előző este alkoholt vett volna magához. Az éjjeliszekrényén egy műfogsor hever, a nappalijában pedig egy kenguru ismerkedik a kanapéjával. Sőt, mi több, amikor a lakótársához indul némi felvilágosításért, ajtó helyett csak falat és virágmintás tapétát talál – a szoba, benne a lakótárssal és annak minden holmijával eltűnt, mintha sosem létezett volna. Szeretném, ha a novella végére fény derülne minden furcsaságra.

2. Főhősünk talál egy zálogcédulát, éppen a lejárat napja előtt. Szeretné megtalálni a tulajdonosát, akinek talán fontos(ak) a zálogba adott holmi(k), de erre nem sok esélyt lát. Jobb ötlete nem lévén, kiváltja a kérdéses tárgya(ka)t, ám egészen furcsa meglepetésben lesz része… Mi várja a zálogházban? Közelebb kerül-e a zálogjegy tulajdonosának megtalálásához? Vagy talán már nem is akarja annyira megtalálni? Ezekre a kérdésekre várom a választ.

3. Főhősünk a válási papírok fölött üldögélve azt kívánja, bárcsak sose vette volna el a feleségét. Sőt! Az lett volna a legjobb, ha meg sem ismeri, és akkor nincs ez az egész hercehurca. Csodák csodája, valamilyen úton-módon (az íróra bízom, hogyan) visszautazik a múltba, akkorra, amikor fiatal énje először találkozott a nővel. Sikerül neki megakadályozni a nagy találkozást? Vagy rájön, hogy volt azért pár szép évük, és inkább hagyja a dolgokat folyni a saját medrükben?

Nagyon nehezen találtam ki a kéréseket, csupa-csupa átlagos, klisés dolog jutott eszembe (a harmadik így is nagyon gagyi lett), aztán a határidő előtt nem sokkal bevillant a kengurus.
A másik kettő még váratott magára, főleg, mert azt annyira nagyon megkedveltem, és annyira nagyon akartam, hogy valaki megírja nekem. Bevallom, átfutott az agyamon, hogy Kharexnek tuti tetszene ez az ötlet, de sosem gondoltam volna, hogy lehetek olyan mákos, hogy végül valóban sikerül neki lestoppolnia :)
Ahogy azt sem gondoltam volna, hogy ha valamilyen véletlen folytán mégis neki jutna kérés-hármasom, akkor nem ezt fogja megírni közülük.
Végül valóban Kharex csapott le a kéréseimre, és nem a kengurusat, hanem a zálogosat írta meg. Jó alaposan meg is kavart vele, mert…
Na, de kezdjük újra az elején ;)
Már a novella címénél elakadtam, és rá kellett jönnöm, hogy mennyire le vagyok maradva – vagy csak öreg vagyok? Merthogy fogalmam sem volt, mi is az a „grufti”. Persze Google a barátod… szóval hamarosan tisztult a kép, és újult erővel olvastam tovább. Pár sor alatt leesett az író személye, fogalmam sincs, hogyan csináltam, mert ebben nem vagyok jó, és annyira sokat nem is olvastam még Kharextől (tudom, főbenjáró bűn). Szóval kezdtem örömködni, hogy ezek szerint bejött a számításom, aztán megint jött a zavar. Lassan elfogyasztottam egy teljes oldalt, amikor már majdnem írni akartam a Nyuszinak, hogy nem történt-e keveredés, mivel a főszereplő srác sehogyan sem akart hasonlítani a reggel kómásan ébredő pasashoz, és nem volt műfogsor, csak vérvörös festék, és kenguru helyett  egy kövér macskát kaptam. Aztán kezdett derengeni, hogy nekem voltak ám más kéréseim is, és bizonytalanul ugyan, de olvastam tovább.
Mire a novella végére értem, nem érdekelt már az eltűnt szoba(társ) esete, és a kenguru sem hiányzott. Mert kaptam helyette hobbiból halált vágyó, ugyanakkor a saját árnyékától is megijedő, nyüzüge főszereplőt, műfogsor helyett szöges fogsort, és sátánista szektát, sőt, a túlvilágról a mienkbe lépő démont is, meg bandaháborút (szektaháborút?), és végül még macskaáldozatot is.
Minden sorát élveztem, és szerintem, ha valaki látja a képem, miközben olvasom, lehet, hogy aggódni kezd a mentális állapotom miatt, mert konstans vigyorogtam, félpercenként elhagyta egy „b*meg” a számat, ez hülye/idióta/nem normális - felkiáltásokkal tarkítva, és néha még az asztalt is megcsapkodtam, csak mert miért ne :)
Szóval szeretném még egyszer megköszönni Kharexnek ezt a novellát, azt kell, hogy mondjam, nem teljesen olyat kaptam, mint amit vártam, mégis abszolút elégedett vagyok vele, és nagyon örültem neki!!!

És természetesen jöjjön a kérdéses novella:
http://fictions.hu/imagine/viewstory.php?sid=4683