Az utóbbi napokban alig jutottam gép elé, tekintve, hogy négyfős családunkban mindenki igényt tart szerencsétlen viharvert laptopunkra. Többnyire én vagyok az, aki elsőként visszavonulót fúj, csak hát így meg nem haladok semerre. Halkan jegyzem meg, hogy ezt a bejegyzést is mobilról követem el, szóval az esetleges hibákért semmiféle felelősséget nem vállalok :)
Na, de amiért mégsem tudtam kivárni, hogy tapis billentyűzet helyett igazit ragadjak, az az E/1. Az utóbbi napokban (hetekben?) nagyon sokszor fogott el a kétség, hogy a HÖ jó-e úgy, ahogy van. Egyáltalán nem könnyű az egyes szám, persze csak egy nézőponttal kell megbírkózni, de ezt egyre inkább olyannak érzem, mintha egy falat húztam volna magam köré. Megvannak a fejemben a történések, a karakterek háttere, az ő érzéseik, de túl nagy erőfeszìtésbe kerül mindet úgy tálalni, hogy ne tűnjön erőltettnek.
Ugyanakkor leírhatatlanul sok munkába kerülne átírni az egészet. Viszont így, hogy úgy érzem, rossz úton járok, elég nehéz folytatni.
Másrészről meg ott van még mélyen az a bizonyosság bennem, amit az elején éreztem, hogy ez csak és kizárólag így lesz jó.
És ki tudja? Lehet, hogy csak régen olvastam E/1-ben és elidegenedtem tőle :)
Erre alszunk még egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése